Volt egyszer egy KISBUDA étterem.
Buda és Óbuda határán, a XIV. század vége felé épült, hajdani vendégfogadóban, a hetvenes évek második felében egy rosszhírű talponálló működött. 1976-ban ezt bérelte ki Meződi Alice és Szabó Zsuzsa és rövid időn belül hangulatos, barátságos, családias vendéglőt alakított belőle. Igazi művészkocsmát.
Az útjaik aztán különváltak.
Alice maradt és férjével, Meződi Józseffel, az Apostol együttes sztárjával, lépésről-lépésre érték el, hogy a Kisbuda a budapesti vendéglátás egyik legnépszerűbb találkozóhelye lett. A magyar művészvilág ismert személyiségei, filmesek, zenészek, újságírók, színészek lettek a törzsvendégek, majd egyre több külföldi vendég tért be ide.
A házias ízek, a gyors, figyelmes kiszolgálás, a "vendéglősné" kedvessége, közvetlensége mindenkit elvarázsolt. A hely kicsi volt, de a zsúfoltság - még a nyári időszakban is, amikor az udvaron a vén gesztenyefa árnyékában lehetett hűsölni - senkit sem zavart. A bőséges ételkínálatből legendák keringtek a halászléről, a lakodalmas libatálról, a Mátrai-salátáról, a mindig friss, puha, fehér kenyérről és a valódi kovászos uborkáról.
A Kisbuda vendéglőt 1992-ben, a ház rekonstrukciója miatt be kellett zárni. A búcsú napja szívfájdítóan szépre sikerült. Nem sokkal később, új helyen, új stílussal, de a régi vendégszeretettel megnyílt a Kisbuda Gyöngye, majd néhány hónappal később a Remíz. Mind a kettő Gereben Gábor és Pataky Dóra építészek munkáját dícséri.

A két helyszínes, családi vállalkozás működtetésébe idővel bekapcsolódott Meződi József, két fia: Gábor, aki a chef jobbkeze lett, Zsolt pedig éttermi igazgató.